A Fríz ló története

 

 

Tacitus ókori római történetíró már a Krisztus utáni első évszázadban ezt írja: A frízek nézeteltéréseiket úgy oldják meg, hogy lovat cserélnek egymás között. Gyerekeik is nászajándékba gyakran lovat kapnak, hogy ez a ló fekete volt-e, arról nem ír Tacitus. 

       

 TacT

Parasztok, kereskedők, halászok és hajóépítők lakják a középkorban a vízben gazdag Frízföldet. A termékeny talajon termesztett árut a saját maguk által épített hajókon szállították Angliába. Ezentúl azonban lovakat is tenyésztettek.

 

 

A középkorban napokig, hetekig sőt hónapokig tartott amíg a hírek eljutottak egyik helyről a másikig. Talán mivel Frízföld még a hollandok számára is túlságosan messze esett, alakulhatott ki itt egy önálló lófajta ami már akkor fekete volt, hattyú nyakkal, kis fejjel és nagy szemekkel. Dús sörénye, farka és bokaszőrei voltak, barátságos, intelligens lény fejedelmi ügetéssel és a fajra oly jellemző térdmozgással. A fríz ló története elválaszthatatlan az ország történetétől, ahonnan származik.

 

A keresztes hadjáratok ideje alatt fríz lovat is használtak a lovagok, mert ezek a lovak is erősek és nagyok voltak. Egy lovag felszereléssel együtt gyakran több mint 250 kiló volt.

.

Már 1276 - ban feljegyezték, hogy fríz lovakkal kereskedtek a münsteri (Westfália- német hercegség) piacon. Frízföld ez idő szerint római katolikus volt és sok kolostorral rendelkezett. A kolostoroknak sok föld volt a birtokában, és így valószínű, hogy a szerzetesek a lótenyésztés viszonylag nagy részét tartották a kezükben. Ezen túlmenően Frízföld a münsteri püspökséghez tartozott, így tehát nem meglepő a tény, hogy Münsterben fríz lovakat lehetett venni. Egészen a késő középkorig kínáltak Németországban és Angliában fríz lovakat megvételre.

 

 

De a fríz ló még nagyobb utakat is megtett. Irány Amerika! 1609 áprilisában vitorlázott Henry Hudson a "De Halve Maen" nevű hajón a kelet-indiai társaság megbízásából a róla elnevezett Hudson folyón felfelé. New Amsterdamot - ma New York - építették. Egy fríz férfi, Pieter Stuyvesant volt 1647 - 1664 New  Nederland kormányzója. Egészen biztos, hogy már 1625 előtt fríz lovakat vittek hajóval New  Amsterdamba. Innen terjedtek el kelet felé is. A fríz lónak nagy szerepe volt a "Morgan" ló kitenyésztésében.

 

1300 és 1550 között a fríz ló megőrzi jó hírét Európa legnagyobb részén. A puskapor felfedezése (1338) ellenére háborúk idején az emberek nem tudták nélkülözni a lovakat. Az olasz Guicciardini írja a fríz lóról, hogy az "szép, jó és különösen jól alkalmazható háborúban". II. Lajos magyar király is egy fríz mén hátán vonult a törökök ellen 1526-ban (mohácsi csata), sajnos nem sok sikerrel, de talán ez nem a lovon múlott.

 

Fordulat következett be a fajta történetében a 80 éves háború idején 1568-1648 között. A hollandok a spanyolok ellen harcoltak a függetlenségükért, és ez a háború volt a legnagyobb befolyással a Fríz ló addig sem rövid történetében.

 

A spanyol katonák andalúziai lovakon vonultak a csatába, amelyeket a mórok idejéből származó arab telivérekkel kereszteztek.  A csatában "foglyul ejtett" andalúziai ménekkel fedeztették a frízek a saját kancáikat. Ez a keresztezés még ma is észrevehető a fríz ló küllemén. A ló színe fekete maradt, ami azonban jól észrevehető az a kis fej, a nagy barna szemek, és a kissé konkáv orrnyereg, néha majdnem olyan mint egy arab telivér csukafeje, a hattyú nyak és a térdmozgás rögzítése.

 

A Fríz ló sokoldalúságáról tett tanúbizonyságot, hogy hátaslóként, iskola-lóként, valamint fogatban egyaránt kedvelt volt. Nemesi családok négyes fogata Németországban, Angliában gyakran állt Fríz lovakból. Egészen a XVIII. századig kedvelt ló maradt a Fríz Európában.

 

A XVIII. században azonban minden megváltozott.

Jelentős lótenyésztő szakemberek érveltek a különböző fajták keresztezése mellett. Ekkor megindult a fajta tenyésztése a lejtőn. 1819-ben irányelveket rögzítettek, amelyek a fajta lehető legtisztább megtartását tűzték ki célul. Ez nem hozott sikert, ezért 1854-ben gondolván, hogy a fajta már nem menthető meg, a tenyésztési rendeletben a fajta védelmét feloldották, a fajta kihalása tehát így előre látható volt.

 

1879-ben azonban a "De Drie Romers" nevű fogadóban Roordahuizumban, (Hollandia) Leeuwarden úrnál néhány férfi összegyűlt, hogy szarvasmarhák részére alapítsanak egy törzskönyvet.

A jelenlévők között voltak azonban fríz lótenyésztők is, akiknek a fajta a szívügyük volt. Az urak arról vitatkoztak, hogy van -e még értelme egy önálló törzskönyv alapításának a Fríz lovak részére.

A lótenyésztők azonban ezen az estén elérik a céljukat, és két törzskönyvet alapítanak: egyet a marhák, a másikat a lovak számára.

A lovak törzskönyvét 2 regiszterre osztják, az egyik regiszter a Frízföldön tenyésztett Fríz lovak, a másik a keresztezett fajták számára volt fenntartva.  A ménnyilvántartásba 1-es számmal "De Paauw"-ot jegyezték be (Schelte Hilarides méneséből Pingjumból).  A mén marmagassága 155 cm volt. De Paauwot 121 év alatt még 380 db mén követte. Az első nyilvántartásba vett kanca "Juffer Nr. 1" 154 cm marmagasságú, (Fedde Viersen Tzumban lévő tenyészetéből).

 

A törzskönyv alapításával azonban nem oldódott meg egyszerre minden probléma. A tenyésztők eleinte csatlakoztak, azonban néhány évvel később ismét önálló utakat jártak. A keresztezett fajták népszerűsége úgy elnyomta a Fríz lovakat, hogy 1912-ban már csak 3 db fedezőmén volt nyilvántartva: Prins 109, Alva 113 és Friso 117. Ezt a nagy múlttal rendelkező lófajtát ismét a kihalás fenyegette.

 

1912 decemberében azonban C. Van Eysinga báró kezdeményezésére több, mint 100 Fríz ló tenyésztő gyűlt össze, hogy a kényes helyzetet megvitassák. Elhatározták, hogy a "Het Friesche Paard" - magyarul: Fríz ló- név alatt létrehoznak egy egyesületet, melynek célja, hogy fiatal mének felvásárlásával, és tenyésztésével, valamint értékes Fríz lovak számára jutalom adományozásával a fajtát a kihalástól megmentsék, és a tenyésztést fellendítsék

.

A legjobb vételnek Paulus 121 bizonyult, aki Friso 117 -nek volt a fia. Ez a mén két fia Vredestichter 127 és Arend 131 által valamennyi ma élő Fríz mén apja lett. Az egyesület 1954-ig működött, a fajta megőrzése szempontjából felbecsülhetetlen értéke volt.

 

Az egyesület megalakítása után a viszonylagos nyugalom időszaka következett. A Fríz lovak száma növekedni kezdett, és a tagok létszáma is a törzskönyvben egyre több lett. Ebben az időszakban Fríz földön túlnyomó részben mezőgazdasági termelés folyt, és a lovakat is a szántóföldi munkák elvégzésére fogták be. A fríz lovat ekkor külső befolyástól mentesen munkalóvá alakították át. A ló típusa nehezebb, zömökebb lett.

 

A XX. század ötvenes hatvanas éveiben azonban a mezőgazdasági munkát gépiesítik, a lovakat gépek váltották le, vagyis a Fríz ló a parasztgazdaságban felesleges lett. Láncreakció-szerűen csökkent a ló piaci ára, így a tenyésztés is. 1957-ben a tenyésztők száma 1211 volt, 2383 regisztrált lóval, 10 év múlva 1967-ben 656 - an maradtak 974 lóval.

 

 

A több száz éves múlttal rendelkező egyetlen holland lófajta egy különös háziállat lett.

 

De a frízek mint mindig, ha veszélyben volt a Fríz ló tenyésztése, ezúttal is munkához láttak. A kivezető utat C. Van Eysinga báró unokaöccsének vezetésével egy munkacsoport jelentette 1967-ben, amelyik ismét célul tűzte ki a Fríz ló megmentését. Üzemeket, hivatalokat kerestek meg és adományokat kértek, bekapcsolták a médiákat és Gerrit Griepsma szervezett egy lottójátékot, valamint egy keresztes hadjárat-szerű túrát szerveztek Frízföldön keresztül, amelyik 5 napig tartott. Mivel ennek a túrának egész Hollandiában híre ment, az akció végén 288-an adományoztak a törzskönyv számára és az egyesület 20 új taggal gyarapodott.

 

 

Másik fontos aspektusa volt ennek az akciónak, hogy a Fríz lovak felhasználásának újabb lehetőségeit ismertették meg a nagy nyilvánossággal.

 

 

A hatvanas évek végén az életszínvonal Hollandiában egyre emelkedett, így az emberek több szabadidővel rendelkeztek. A mezőgazdaságban feleslegessé vált Fríz ló számára akadt nem is kevés tennivaló a sport ill. szabadidős tevékenységek területén.

 

 

 

Körülbelül a Fríz ló tenyésztésének hanyatlása idején lett divat Angliában a négyesfogat-hajtás, sok országban négyesfogatokat állítottak össze, amelyek nemzeti, nemzetközi, valamint később világbajnokságokon mérték össze tudásukat. A Fríz lovak ebben a szerepkörben is sikerrel helytálltak.

 

 

 

Ezek után a Fríz ló tenyésztése töretlenül ível mind a mai napig felfelé, olyannyira hogy 1979 augusztus 27-én megalakult az első fríz ló tenyésztő egyesület Hollandia határain kívül, Németországban.

 

 

Ma minden kontinensen megtalálható ez a lófajta. Mindenhol sok kedvelője, sőt, rajongója akad!

 

 

Forrás: 

http://www.pointernet.pds.hu/lovaglas/tudas/JI/JI001.html

Készítette: Józsa István

Szerkesztette: Aliran.

 

 

 

 

Fríz lovak szerepe mai világunkban

 

Társra találunk benne szabadidőnk kellemes eltöltésében, mivel ideális partner a tereplovaglások alkalmával. Minden esetben megőrzik nyugalmukat és az alacsonyabb terepakadályok sem jelentenek számukra problémát. 

 

Jól szerepelnek a fogathajtásban is, négyes, kettes vagy egyes fogatolásban.

 

.

Díjlovaglásban a Fríz lovak kiválóan teljesítenek (akár magasiskolai színvonalon is).

 

Showműsorok, cirkuszi bemutatók, szabadidomítás gyakori résztvevői. A nézőknek szinte eláll a lélegzetük, ha a gyönyörű, büszke Frízek megjelennek. A nagy, rámás feketék mintha kissé régmúlt korok legendáit, hőseit hoznák vissza...

 

forrás: pointernet